Versek Életről Halálról
(Sírvers) Tehát mintha a test pusztulása minden filozófiai okoskodást felülírna, a "nem vicc" kitétel pedig végső soron a költészetet is inkompetensnek nevezi a halállal szemben – merthogy, ebben a kötetben legalábbis, a viccből van a legtöbb. Sőt, ez a kettőség az újabb versek egészére jellemző: a halálversek és az öregséggel ironizáló, a halált afféle közjátéknak tekintő mondatok sokszor egymást váltják. „Mindenki számára valóság, kivéve azt, aki megéli”– Versek, amik új megvilágításba helyezik a halált. Ez a gesztus teszi igazán izgalmassá Tőzsér Árpád legújabb verseit: filozofál, verset ír, de mintha most már azt a tudását is megosztaná velünk, hogy sem a filozófia, sem a költészet nem oldja meg a legsúlyosabb emberi problémát: a halált. [2016]
- „Mindenki számára valóság, kivéve azt, aki megéli”– Versek, amik új megvilágításba helyezik a halált
&Bdquo;Mindenki SzÁMÁRa ValÓSÁG, KivÉVe Azt, Aki MegÉLi&Rdquo;&Ndash; Versek, Amik ÚJ MegvilÁGÍTÁSba Helyezik A HalÁLt
Odafent mindig süt a nap, ne érdekeljen más mit hisz, nem érsz kevesebbet, mikor velünk élsz, egy ég alatt! Hulljon csak az eső, arra aki lent maradt, te csak szárnyalj szabadon, szelek kísérjenek utadon, ha már felszálltál! Ne enged az irigyeknek, hogy lehúzzanak, tollad reményből van, akaratod pedig acélból, az van mit te akarsz! Ne ijedj meg attól sem, ha látsz mást zuhanni, megtanultad már saját bőrön, melyik naptól kell, távol maradni!
135 Dzsókó: Holdfényes éjjel... 135 Eifuku: Őszi alkony 135 Fudzsiwara Nó Tameie: A szél hirdeti... 136 Lezárt kertemből... 135 Genszen: Már mindegy 134 Ginka: Halál 134 Ismeretlen: Nyárvég 136 Őszi mezőn 136 Jakuren Hósi: Őszi alkonyom... 136 Jozammi Karju: Emlék 137 Kana Dzsó: Száraz avarban 137 Kanszu: Holdfény 137 Kato: Halál 137 Keiun: Ilyen későn már... 137 Kjógoku Tamekane: Erős rohammal... 139 Maszacume: Ősz II. 138 Mitejszengan: Hagyaték 138 Óe Nó Csisato: Ősz I. 138 Otagaki Rengecu: Búcsú a nyártól 139 Őszi békesség... 139 Szirom, ha lehull... 140 Rjókan: Gyere!